Kedd

2009 április 7. | Szerző: anyu... |

 Tegnap délután hazafelé a bölcsiböl bementünk a játszótérre.Sokan voltak ott mert nagyon szép idő van mostanában.De hát tudjátok!Szóval,a kisfiamon előjött a vadászösztön.Aki most olvassa először az írásaimat annak elmondom 3 lesz augusztusban.Tehát: van a játszótér közepén egy kis faház.Kb 4 gyerek fér el benne.Mikor odaértünk benne ült 2 lányka olyan 6 év körüliek-nagyon szépek voltak.kicsi fiam elöször csak nézegette őket aztán odarohant ,majd kicsit távolabb és amikor felkeltette a lányok érdeklödését ,akkor  elöjött belöle az ősi ösztön ami igazából már megfogantatásakor bele lett “gyurva”.Produkálta magát a lányoknak ,hogy amikor távolabb futott akkor elesett,és közben mosojgott mert mi ez egy férfinak?Egy férfinak ez meg sem kottyan és persze a lányoknak is tetszett,ezzel felbátorodva még nagyobbakat “esett”.Aztán kicsi fadarabokat adott oda a lányokan mintha nem is fadarabb lett volna hanem egy csodaszép rózsa.Aztán odajött hozzám,hogy menjek kérdezzem meg a nevüket mert Ő nem akarja megkérdezni.Odamentem a lányokhoz hogy megtudjam hogy is hívják őket de elfelejtettem hogy a kezemben van a kisfiam itatója. /Az itató a cumisüveg és a pohár közötti átmeneti müanyag üveg/ meglátta a kislány a kezemben az itatót és rákérdezett hogy ez a fiamé-e.Neeem az övé!Hát hogy is mondthattam volna hogy a fiamé?Hogy is ronthattam volna az esélyeit?Nem bírtam volna a fiam szemébe nézni hogy az első “vadászatát” anya szurta el.